Őszentsége
XIII. Leó pápa
Isten szolgáinak szolgája „HUMANUM GENUS”
kezdetű enciklikája
a szabadkőművességről

Tisztelendő Testvéreinknek,

az egyetemes katolikus világ pátriárkáinak, prímásainak, érsekeinek és püspökeinek, akik az apostoli székkel kegyelemben és közösségben élnek.


IV. rész

Az Egyházat pedig, mivel azt tanítja, hogy az emberek elsősorban Istennek, a Legfőbb Királynak tartoznak engedelmeskedni, azon hamis váddal illetik, mintha a fejedelmek hatalmát irigyelné vagy azok jogaiból részt követelne. Pedig az Egyház lelkiismeretbeli kötelességnek hirdeti azt, hogy az államnak megadjuk, ami őt megilleti. Hogy pedig az állami hatalmat Istentől származtatja, ezzel a királyok tekintélyét csak növeli és a polgároknak a hatalom iránti hűségét és kegyeletét nem kis mértékben fokozza. Az Egyház a béke barátja, az egyetértés ápolója, mindenkit anyai szeretettel ölel fel, és egyedül a halandók üdvét tartja szem előtt; azt tanítja, hogy az igazságnak karöltve kell járnia az irgalommal, az uralomnak a méltányossággal, a törvénynek a mérséklettel; tiltja a jogsértést, parancsolja a közrend fenntartását, és a szegények nyomorát magánúton éppúgy, mint társadalmi úton enyhíti. „Ámde – mondja Szent Ágoston – sokan azért vélik vagy akarják elhitetni, hogy a keresztény tan a közjót elő nem mozdítja, mert nem akarják, hogy ennek erős alapján nyugodjék az állam, hanem inkább a gonosz tettek büntetlenségén.” Ezeket látva, az illenék a bölcs állami hatalomhoz, és a közjó érdekében üdvös is volna, ha a fejedelmek és népek nem szövetkeznének a szabadkőművesekkel az Egyház megrontására, hanem inkább az Egyházzal a szabadkőművesek támadásainak visszaverésére.

Bármi történjék is, Tisztelendő Testvérek, ezen súlyos és általánosan elterjedt bajjal szemben a mi kötelességünk kutatni a gyógyszereket. És mivel meg vagyunk győződve, hogy a legjobb és legalkalmasabb gyógyszer isteni vallásunk hatalmában rejlik, melyet a szabadkőművesek annál inkább gyűlölnek, minél inkább irtóznak tőle, azért azt hisszük, hogy ez a legelső védőszer a közös ellenséggel szemben. Ennélfogva, amit elődeink, a római pápák a szabadkőművesek céljainak és törekvéseinek megakadályozására határoztak, amiket az ő társulataiktól való őrizkedés és tartózkodás céljából szentesítettek, mindazokat mi is egyenként és összességében jóváhagyjuk és apostoli tekintélyünkkel megerősítjük. Mindenek fölött pedig bízván a keresztények engedelmességében, mindenkit saját üdvösségére kérünk, hogy tekintse vallásos kötelességének híven megtartani mindazokat, amiket az apostoli szentszék ez ügyben előír.

Titeket pedig, Tisztelendő Testvérek, kérve kérünk, hogy velünk egyesülve minden módon iparkodjatok kiirtani ezt a társadalom minden rétegét rágó mérget. Vegyétek oltalmatok alá Isten dicsőségét, felebarátaink örök üdvösségét, miket ha küzdelmeitek céljául fogtok tekinteni, nem hagy el titeket sem az erély, sem a bátorság. Bölcsességtekre bízzuk annak megítélését, mi módon hárítandók el az akadályok. De miután állásunk tekintélyéből folyó kötelességünk, hogy e tekintetben alkalmas segédeszközöket is nyújtsunk, a következőket tartsátok szem előtt.

Először is minden takargatás nélkül ki kell mutatni, miben áll a szabadkőművesség: szóval tettel, pásztorlevelekkel föl kell tárni az ilyen társulatok fogásait, csábszereit, véleményeik gonoszságát, tetteik utálatos voltát. Több elődünk is már sokszor kimondotta, hogy aki katolikus hitét és lelkének üdvét szívén viseli, semmi szín alatt sem lehet tagja e társulatnak. Ne csaljon meg senkit a szabadkőművesek csalfa hírneve, mert ha úgy látszik is, hogy nem kívánnak olyasmit, ami a vallás és erkölcs szentségével ellenkezik, mégis, mivel a társulat egész lényege és célja bűnös és gonosz, velük társulni, terveiket előmozdítani semmi szín alatt sem szabad.

Továbbá kitartó tanítás és lelkesítés által a nép zömét arra kell bírni, hogy a vallás igazságait szorgalmasan tanulni igyekezzék; evégből nagyon ajánljuk, hogy korszerű iratokkal, szentbeszédekkel, azon szent igazságok elemeit magyarázzátok, melyek a keresztény bölcseletet alkotják. Ezzel azt érjük el, hogy az emberek elméje a tudomány segítségével kijózanodik, s a tévely sokféle alakjai, a bűn különféle csábítása ellen megizmosodik, főleg napjainkban, amikor oly nagy az írásban a szabadosság s oly kielégíthetetlen a tanulási vágy. Ez bizonyára nehéz munka, de segítségetekre lesz a papság, ha törekedni fogtok odahatni, hogy egyrészt erkölcsös életet éljen, másrészt a tudományokban is jártas legyen. Ily fontos és dicső cél azonban azon világi férfiak közreműködését is kívánja, kik a vallás és haza szeretetét jámborsággal és tudománnyal egyesítik. Így tömörítvén az erőket, arra törekedjetek, Tisztelendő Testvérek, hogy az emberek az Egyházat megismerjék és szeressék, mert hiszen minél jobban ismerik, minél nagyobb lesz az iránta való vonzalom, annál inkább kerülik s megutálják a titkos társulatokat. Mindezekért élve a kedvező alkalommal, megismételjük, amit máskor előadtunk.

Szükséges, hogy Szent Ferenc harmadik rendjét, melynek fegyelmét mérsékeltük, ápoljátok és terjesszétek. E rend alapítójának ugyanis az volt a célja, hogy az embereket Krisztus követésére, az Egyház szeretetére és a keresztény erények gyakorlására buzdítsa és serkentse; ennél fogva sokat tehet a vészterhes társulatok mételyének kiirtására is. Terjedjen tehát mindinkább napról-napra ezen szent egyesület, mert sok üdvös eredménye lesz; elsősorban pedig az, hogy az emberek a szabadság, testvériség és jogegyenlőség áldásait élvezni fogják. Nem azt, melyet a szabadkőművesek fonákul kigondoltak, hanem azt, amelyet Krisztus Urunk szerzett az emberiségnek s amelyet Szent Ferenc követett. Az „Isten fiainak” szabadságát értjük ez alatt, mely által sem a Sátánnak, sem a kéjvágynak, ezen legkegyetlenebb zsarnoknak nem szolgálunk; olyan testvériséget, melynek eredete az Istenben, mindenek teremtőjében és atyjában van, olyan egyenlőséget, mely az igazság és a szeretet alapjain nyugodva az emberek között minden különbséget meg nem szüntet, hanem az élet, a kötelességek, a törekvések különféleségéből azon bámulatra méltó egységet, összhangzatot hozza létre, mely az államnak hasznára van, s méltóságát emelni.

Harmadszor, elődeink bölcsen egy intézményt hoztak létre, mely időközben szünetelt ugyan, de amely a jelen időben mintául szolgálhat. Az ipariskolákat és ipartársulatokat értjük, melyek a vallás vezetése mellett, éppúgy alkalmasak a vagyon, mint a tiszta erkölcs védelmére. Ezen társulatok hasznát, amint sok időn keresztül s nagy megpróbáltatások között élvezték őseink, kétség kívül korunk is érezni fogja, annál inkább, mert nagyon is alkalmasak a titkos társulatok hatalmának a megtörésére. A nyomorban sínylődő iparosok amellett, hogy helyzetüknél fogva leginkább rászorulnak a szeretetre és a vigasztalásra, a titkos társulatok csalárdságainak, álnok csábításainak és fogásainak is leginkább ki vannak téve. Ezért irgalmas kegyelettel és a jó társulatokba édesgetni kell őket, hogy elkerüljék a rosszakat.

Ennélfogva nagyon szeretnők, ha ezen egyesületek, idomulva a mai időkhöz, a püspökök védnöksége alatt, a nép üdvére ismét behozatnának. S nem csekély örömünkre szolgál, hogy sok helyen ily társulatok s védnöki egyesületek máris életbe léptek, s céluk az, hogy egyrészt a szegények tisztességes osztályát segítsék, gyermekeiket, családjukat védőszárnyaik alá vegyék és oltalmazzák, másrészt a vallás tanait és annak gyakorlását, az erkölcsök tisztaságát megvédjék. Nem lehet elhallgatnunk e helyen azon dicső társulatot sem, mely Szent Vince nevét viseli, s amely az alsó néposztály sorsának javítása körül oly sok érdemet szerzett s általános példa gyanánt tündöklik. Ismert, hogy mit művel ez a társulat s mit akar: minden törekvése odairányul, hogy a szegényeknek és szerencsétleneknek sok leleményességgel és csodálatos szerénységgel segélyt nyújtson; s minél kevésbé akar látszani, annál közelebb áll a keresztény szeretethez s annál üdvösebben enyhíti a nyomort.

Negyedszer, hogy céljainkat annál könnyebben elérjük, kiváltképpen kegyeletes gondjaitokba ajánljuk a fiatal nemzedéket, a társadalom reményét. A legfőbb súlyt ennek tanítására fektessétek: soha ne véljétek elegendőnek az őrködést, hogy az ifjúság azon iskolákba ne járjon, melyekben őket a titkos társulatok mételyes szelétől félteni kell. Szülők, hitoktatók, lelkészek a keresztény tanítás alkalmával intsék, figyelmeztessék a gyermekeket és tanítványokat, hogy milyen kárhozatos társulatok ezek, hogy idejekorán megismerjék az álnok és ezerféle fogásokat, melyeket használnak, hogy az embereket tőrbe ejtsék. Sőt, akiknek kötelességük az ifjúságot a szentségek fölvételére előkészíteni, jól teszik, ha a gondjaikra bízott ifjakkal megfogadtatják, hogy szüleik tudta és akarata, lelkipásztoruk fölszólítása és gyóntatójuk tanácsa nélkül soha semmiféle társulatba be nem lépnek.

Mindazonáltal jól tudjuk, hogy ezen közös törekvésünk, mellyel az Úr szőlőjéből a kárhozatos magvakat kitépni igyekszünk, csakis akkor lesz foganatos, ha az Úr kegyesen megsegít. ennélfogva sohase szűnjünk meg kérni az Ő segítségét, éspedig oly hévvel, amilyet a veszély és a szükség nagysága igényel. Arcátlanul viseli magát, elért eredményével dicsekszik a szabadkőművesség, vakmerősége immár nem ismer határt. Tagjai mind ádáz szövetségre léptek s titkos egyetértésben működve egymást nagyobb gonoszság elkövetésére bátorítják. Ily iszonyú támadás hasonló védelmet kíván; tudniillik, hogy a jók együttesen imádkozzanak és azon legyenek, hogy egy mindent felölelő ima- és cselekvési társulatot alakítsanak. Arra kérjük tehát híveinket, hogy egy szívvel, egy lélekkel az elhatalmasodó társulatok rohama ellen rendületlenül megálljanak. Buzgó fohászkodással emeljék esedező kezeiket Istenhez, hogy a keresztény név ismét dicső legyen és virágozzék, az Egyház visszanyerje szabadságát, a tévelygők észre térjenek; a tévely az igazságnak, a bűn az erénynek helyet engedjen. Védőnk és szószólónk legyen a Boldogságos Szűz Mária, az Isten Anyja, ki fogantatása legelső pillanatában legyőzte a Sátánt, s kérjük Őt, hogy legyen kegyes megmutatni erejét azon szekták ellen, melyekben a Sátán álnoksága és szilaj gonoszsága új erőt nyer. Esedezzünk az égi angyalok fejedelméhez, Szent Mihályhoz, aki a pokoli ellenséget elűzte, továbbá Szent Józsefhez, Szűz Mária jegyeséhez, az Egyház égi pártfogójához, Péter és Pál főapostolokhoz, kik a kereszténység buzgó terjesztői s legyőzhetetlen védői. Ezeknek pártfogása és a közimák állhatatossága által reméljük, hogy Isten ezen súlyos megpróbáltatások között kegyesen segíteni fog a társadalmon.

Az isteni áldások és kegyelmek zálogát, apostoli áldásunkat szívünk teljéből adjuk, Tisztelendő Testvérek, rátok, a papságra, és a gondjaitokra bízott keresztény hívekre.

Kelt Rómában, az 1884. év április 20-án, pápaságunk hetedik évében.

XIII. LEÓ PÁPA

forrás: apologetica-hitvedelem.blogspot.hu/2013/07/az-egyhaz-es-szabadkomuvesseg-humanum_22.html