Erdő Péter: Az újraházasodottakat és az új tartós kapcsolatban élőket integrálni kell

Az egyházjogilag rendezetlen életállapotban lévőknek, újraházasodott vagy új tartós kapcsolatban élő elváltaknak tartott háromalkalmas AVE-kurzust az Emmánuel Közösség. A program záró szentmiséjét december 10-én Budapesten, a Szent Kereszt-templomban Erdő Péter bíboros mutatta be.


A Magyar Kurír és Magyar Katolikus Rádió együttműködésében ez alkalomból kérdeztük a bíboros főpásztort. A beszélgetés szerkesztett változatát közöljük.

– Bíboros úr, az elmúlt időszakban változott az Egyháznak az újraházasodottakhoz való hozzáállása?

– Messzebbről, történelmi visszatekintéssel kell kezdenem a választ. Beszélni kell a polgári házasság megjelenéséről, hiszen amíg az nem létezett, addig ilyen formában ez a kérdés nem merült fel. A közel-keleti államok ma is az egyes vallási közösségek jogát ismerik el, nem tartanak fenn saját családjogot, ott nem az a probléma, vajon a pár kötött-e egyházilag házasságot, elvált-e, kötött-e újabb polgári házasságot, inkább olyan problémákkal találkozunk, hogy valaki a vallását is elhagyja-e azért, mert egy másik házasságot akar kötni.

Magyarországon az 1894-ben meghozott törvény óta létezik polgári házasság. Azóta fordulhat elő, hogy valaki egyházilag kötött egy érvényes házasságot, „elvált”, majd újból kötött egy polgári házasságot. Ebben a tekintetben az egyházi szemlélet lényegében nem változott. Valljuk a házasság felbonthatatlanságát. Ami fejlődött, változott, az a lelkipásztori munka és gyakorlat. Különösen érzékelhető mindez azóta, hogy megjelent 1981-ben Szent II. János Pál pápa Familiaris consortio kezdetű buzdítása.

A plébániákon, de a lelkiségi mozgalmakban is rendszeres találkozók, foglalkozások indultak pont az ilyen helyzetben élők javára és segítésére. Ezt bővítette, hangsúlyozta még jobban a legutóbbi két püspöki szinódus és Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű szinódus utáni buzdítása. Ezekben a dokumentumokban szó van arról, hogy az ilyen életállapotban lévő embereket, ha hívő katolikusok, egyre jobban integrálni kell a közösségi életbe. Ez valósul meg ezeken a találkozókon.

– Említette bíboros úr a családokkal foglalkozó legutóbbi két szinódust. Az érintettekben, a hívekben, de a sajtóban is fölmerült a kérdés, könnyebb, gyorsabb lesz-e a házasságok semmisségi vizsgálata.

– A semmisség megállapítása nem a szinódusokon változott meg, hanem Ferenc pápa kiadott két apostoli konstitúciót: ezekben még 2015 nyarán rendelkezett a házassági eljárások egyszerűsítéséről. Hogy mivel lett egyszerűbb, gyorsabb? Gyorsabb azáltal, hogy nem szükséges minden esetben másodfokon is felülvizsgálni az ítéleteket. Ha az elsőfokon megállapítják a házasság érvénytelenségét, és senki nem fellebbez – sem a fél, sem a kötelékvédő, akkor a megszabott határidő után meg lehet kötni az új házasságot. Ez fél vagy egy évvel is rövidítheti az eljárást.

Ferenc pápa emellett bevezette az úgynevezett gyorsított eljárást is. Erre olyankor nyílik lehetőség, ha nagyon egyértelműek a bizonyítékok, nagyon világos az érvénytelenségi ok. Ebben az esetben azonban szükséges, hogy mindkét fél kérje az érvénytelenség kinyilvánítását. Ha vita van a felek közt, akkor az eljárást nem lehet lerövidíteni. Ám itt sem „közös megegyezéses” válásról van szó, hanem az Egyház által elismert érvénytelenségi oknak kell fennállnia.


A december 10-i szentmise végén Erdő Péter bíboros egyenként megáldotta az egyházjogilag rendezetlen életállapotú párokat

– A nem érvényes házasságban élők hogyan gyakorolhatják hitüket?

– Eddig is megvolt arra a lehetőség, hogy a plébániai közösség életében jelen legyenek. Részt vehettek a különböző liturgiákon, szentmisére járhattak, ott lehettek a zsolozsmákon, közös imádságokon, lelki programokon. Várták őket a lelkipásztori közösségek különböző szintjein is. Gondolok itt a karitászmunkára, de a plébániai élet más területeire is. Sokféle funkciót vállalhattak. Úgy vélem, egyre inkább kialakult annak a módja, ahogyan ők bekapcsolódhattak a plébánia életébe. Fontos az is, hogy a plébániákon, de az egyházi mozgalmakban is működnek családokból álló közösségek is. Velük találkozhatnak olyan nem hívő vagy vallásukat nem gyakorló emberek is, akiknek a házassága egyházilag nem rendezett.

Gyakori eset, hogy évtizedekkel később kerülnek kapcsolatba valamelyik lelkiségi mozgalommal vagy plébániai közösséggel, és az ottani barátság, a hit fokozatos felfedezése útján merül fel bennük kapcsolatuk keresztény módon való alakítása. Ha a felek legalább egyike hívő vagy eljut a hitre, akkor fontos, hogy találjon olyan közösséget, amely innentől kezdve segíteni tudja őket. Manapság talán nem az a legnagyobb probléma, hogy hívő, gyakorló katolikusok elválnak, majd polgárilag új házasságot kötnek – bár ez is előfordul, egyre gyakoribb, hogy házasság nélkül élnek együtt emberek. Se a polgári, se az egyházi házasságot nem választják.

– Említette bíboros úr a plébániai közösségeket és a lelkiségi mozgalmakat. Mint mondta, ezek segítséget tudnak nyújtani a szabálytalan élethelyzetű pároknak. Az Emmánuel Közösség épp nekik szervezte AVE-kurzusát. Bíboros úrnak mi a véleménye erről a kezdeményezésről?

– Nagy örömmel értesültem róla, mint ahogy az Emmánuel Közösség munkájáról mindig. Tudjuk, ennek a közösségnek a tagjai közül sokan dolgoztak már a 2007-es városmisszióban is. Most azt látom, hogy az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítéséből éppúgy, mint ezekből az új pasztorális feladatokból nagyon szépen kiveszik a részüket. Sok olyan közösséget látok, amely az ilyen élethelyzetben lévőket szívesen fogadja és szeretettel veszi körül őket.



2016. december 21.
Bókay László/Magyar Kurír
fotó: Merényi Zita
forrás: magyarkurir.hu/hirek/erdo-peter-az-ujrahazasodottakat-es-az-uj-tartos-kapcsolatban-eloket-integralni-kell