Piros Pünkösd, szállj le a világra!
Ismét közeleg egy olyan nap, amit piros betűvel jelölnek naptáraink, s amikor lélegzetnyi szünetet véve megállunk egy pillanatra. Idén (2023) május 28 vasárnap, és május 29 hétfőn tartja a keresztény világ Pünkösd ünnepét.
Ami biztos, hogy nem kell mennünk iskolába és dolgozni sem, lesz lehetőségünk kirándulni és feltöltődni a tavaszi napsugarak által, de tudjuk-e valójában, mit is ünnepelünk ezeken a napokon?
Merüljünk hát el kissé Pünkösd történetében, s a hozzá kapcsolódó népszokásokban, hagyományokban.
Húsvéthoz hasonlóan ez az ünnep is úgynevezett „mozgóünnep”, mert minden évben különböző napokra esik. Elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, ugyanis a húsvét utáni 50. napon kezdődik.
Ez a bizonyos ötven nap eredetileg a zsidó vallásból ered, hiszen ők ünnepelték kezdetben a Pészach utáni 50. napon az első gyümölcsök, a tavasz, majd a Tízparancsolat adományozásának ünnepét. A Biblia sorai pedig a keresztény eredetről árulkodnak:
Krisztus feltámadása és mennybemenetele után Mária és az Apostolok Jeruzsálembe mentek, ahol közösen tartották meg pünkösd ünnepét. Hirtelen hatalmas szél támadt, ami betöltötte az egész házat, amelyben összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, melyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek a Szentlélekkel.
Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti.
Nem sokkal később előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, követni kezdték Öt, majd végül belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek is.
Népünk már a kereszténység előtti időkből ismerte ezt az ünnepet, de akkor még a korai nyárnak, a termőerőnek az ünnepét tisztelték e napokban.
Szent László királyunk az eredetileg egyhetes vigadalmat négy napra korlátozta, majd a háború előtti időkig, két napig, a szocializmusban pedig már, egy napig sem ünnepelhettük.
Így nem csoda, hogy napjainkra, mikor ismét munkaszünet pünkösd, már szinte teljesen feledésbe vesztek a népi vigaszságok, szokások, melyek e nyárelői szép napokhoz kötődtek. A magyar pünkösdi szokásokban ugyanis a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.
A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelké-peként pedig fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarították, míg a férfiak is felöltötték ünneplőjüket, és kezdődhetett a mulatság. Néhány faluban még ma is élnek ezek a hagyományok, így az Alföldön a Pünkösdölés, a Dunántúlon a Pünkösdi királynéjárás.
Az előbbi énekes-táncos adománygyűjtő jellegű népszokás, amikor is a lányok és a legények házról házra járva szavalnak, énekelnek, majd miután átveszik az ajándékokat, táncra perdülnek. Az utóbbiban pedig régebben a falu legszebb lánya nyerte el ezt a megtisztelő címet, de később már csak kislánykák viselhették fejükön a koronát jelképező koszorút. Menyasszonyi ruhába öltöztetve hordozták körbe a faluban a királynét, és közben verselve köszöntötték a pünkösdöt.
A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat:
Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú? Fellebbentve a királyné díszes kendőjét, megcsiklandozták az állát. Ha a királyné mosolygott, de a fogát a világért sem villantotta ki, megnyugodtak a háziak, mert tudták, hogy jó lesz a termés. Ekkor aztán almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jó kívánóknak.
Korábban a férfiak is választottak maguk közül egy derék legényt ezeken a napokon, aminek hagyományát ma már szinte csak szólásunkban őrizzük: „Rövid, mint a pünkösdi királyság”. Ez afféle legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, az egy évig ingyen ihatott a falu kontójára és minden mulatságra hivatalos volt.
Sőt mi több, a falu összes legénye az ö szavát kellett, hogy lesse, s még dolgoznia is csak akkor kellett, amikor megkívánta.
Sok szép és érdekes népszokással leszünk tehát az idő múlásával szegényebbek, ezért aki teheti, azt kívánom, őrizze és ápolja magyar hagyományainkat, s vegyen részt az ország eldugott szegleteiben is pünkösdi búcsúkon, falunapokon, hogy olyan jó kedvben és mulatságban teljes számára ez a tavaszi ünnep, ahogy az telt eleink számára.
Pünkösd a kereszténység legfontosabb ünnepei közé tartozik, ám modern változata nem alakult ki, mint a karácsonynak vagy a húsvétnak. A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli meg. Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nevén Sávuot, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe. Pünkösd görög szó, pentekosztész szóból ered, jelentése ötvenedik, a magyar pünkösd szó ebből származik.
A Szentlélek ezen a napon jött el Jézus Krisztus és a Krisztusi Egyház anyjára, legszentebb Szűz Máriára, valamint az apostolokra, amely ezt a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára.
A Szentháromság ünnepei a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Az előbbi kettőt nem kell magyarázni, a pünkösd azonban alapos vizsgálatra szorul. Jézus keresztre feszítése után harmadnapra feltámadt, megjelent a tanítványoknak, majd a negyvenedik napon felszállt a mennybe. Erről emlékezünk meg húsvétkor és Urunk mennybemenetelének ünnepén, más néven áldozócsütörtökön.
A katolikus egyház alaptanítása, hogy Krisztus testével és lelkével együtt ment a mennybe, emberi mivoltát a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) isteni közegébe helyezte.
Jézus mennybemenetele után viszont a tanítványok félelemben éltek, nem merték hirdetni az igét. Ezért az Úr leküldte a földre a Szentlelet, hogy elárassza a hívek lelkét és bátorságot adjon nekik. A Biblia leírása szerint a tanítványok kis közösségben imádkoztak, amikor az égből zaj támadt, vihar keveredett és tüzes nyelvek csaptak fel jelképezve a Szentlélek eljövetelét.
A pünkösd lényege tehát, hogy a Szentlélek leszállt a földre és az apostolok megkezdték a térítést. A lépéssel lefektették az egyház alapjait, így az ünnep az egyház születésnapja is.
Pünkösdöt húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Tertullianus régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való. A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek.
A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban.
PÜNKÖSD, AZ EGYHÁZ SZÜLETÉSNAPJA
Ami biztos, hogy nem kell mennünk iskolába és dolgozni sem, lesz lehetőségünk kirándulni és feltöltődni a tavaszi napsugarak által, de tudjuk-e valójában, mit is ünnepelünk ezeken a napokon?
Merüljünk hát el kissé Pünkösd történetében, s a hozzá kapcsolódó népszokásokban, hagyományokban.
Húsvéthoz hasonlóan ez az ünnep is úgynevezett „mozgóünnep”, mert minden évben különböző napokra esik. Elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, ugyanis a húsvét utáni 50. napon kezdődik.
Ez a bizonyos ötven nap eredetileg a zsidó vallásból ered, hiszen ők ünnepelték kezdetben a Pészach utáni 50. napon az első gyümölcsök, a tavasz, majd a Tízparancsolat adományozásának ünnepét. A Biblia sorai pedig a keresztény eredetről árulkodnak:
Krisztus feltámadása és mennybemenetele után Mária és az Apostolok Jeruzsálembe mentek, ahol közösen tartották meg pünkösd ünnepét. Hirtelen hatalmas szél támadt, ami betöltötte az egész házat, amelyben összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, melyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek a Szentlélekkel. Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti.
Nem sokkal később előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, követni kezdték Öt, majd végül belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek is.
Pünkösd tehát az egyház születésnapja és annak az öröme, hogy a Jézus által megígért Szentlélek leszállt az Apostolokra.
Népünk már a kereszténység előtti időkből ismerte ezt az ünnepet, de akkor még a korai nyárnak, a termőerőnek az ünnepét tisztelték e napokban.
Szent László királyunk az eredetileg egyhetes vigadalmat négy napra korlátozta, majd a háború előtti időkig, két napig, a szocializmusban pedig már, egy napig sem ünnepelhettük.
Így nem csoda, hogy napjainkra, mikor ismét munkaszünet pünkösd, már szinte teljesen feledésbe vesztek a népi vigaszságok, szokások, melyek e nyárelői szép napokhoz kötődtek. A magyar pünkösdi szokásokban ugyanis a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.
A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelké-peként pedig fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarították, míg a férfiak is felöltötték ünneplőjüket, és kezdődhetett a mulatság. Néhány faluban még ma is élnek ezek a hagyományok, így az Alföldön a Pünkösdölés, a Dunántúlon a Pünkösdi királynéjárás.Az előbbi énekes-táncos adománygyűjtő jellegű népszokás, amikor is a lányok és a legények házról házra járva szavalnak, énekelnek, majd miután átveszik az ajándékokat, táncra perdülnek. Az utóbbiban pedig régebben a falu legszebb lánya nyerte el ezt a megtisztelő címet, de később már csak kislánykák viselhették fejükön a koronát jelképező koszorút. Menyasszonyi ruhába öltöztetve hordozták körbe a faluban a királynét, és közben verselve köszöntötték a pünkösdöt.
A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat:
Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú? Fellebbentve a királyné díszes kendőjét, megcsiklandozták az állát. Ha a királyné mosolygott, de a fogát a világért sem villantotta ki, megnyugodtak a háziak, mert tudták, hogy jó lesz a termés. Ekkor aztán almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jó kívánóknak.
Korábban a férfiak is választottak maguk közül egy derék legényt ezeken a napokon, aminek hagyományát ma már szinte csak szólásunkban őrizzük: „Rövid, mint a pünkösdi királyság”. Ez afféle legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, az egy évig ingyen ihatott a falu kontójára és minden mulatságra hivatalos volt.
Sőt mi több, a falu összes legénye az ö szavát kellett, hogy lesse, s még dolgoznia is csak akkor kellett, amikor megkívánta.Sok szép és érdekes népszokással leszünk tehát az idő múlásával szegényebbek, ezért aki teheti, azt kívánom, őrizze és ápolja magyar hagyományainkat, s vegyen részt az ország eldugott szegleteiben is pünkösdi búcsúkon, falunapokon, hogy olyan jó kedvben és mulatságban teljes számára ez a tavaszi ünnep, ahogy az telt eleink számára.
Pünkösd a kereszténység legfontosabb ünnepei közé tartozik, ám modern változata nem alakult ki, mint a karácsonynak vagy a húsvétnak. A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli meg. Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nevén Sávuot, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe. Pünkösd görög szó, pentekosztész szóból ered, jelentése ötvenedik, a magyar pünkösd szó ebből származik.
A Szentlélek ezen a napon jött el Jézus Krisztus és a Krisztusi Egyház anyjára, legszentebb Szűz Máriára, valamint az apostolokra, amely ezt a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára.
A Szentháromság ünnepei a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Az előbbi kettőt nem kell magyarázni, a pünkösd azonban alapos vizsgálatra szorul. Jézus keresztre feszítése után harmadnapra feltámadt, megjelent a tanítványoknak, majd a negyvenedik napon felszállt a mennybe. Erről emlékezünk meg húsvétkor és Urunk mennybemenetelének ünnepén, más néven áldozócsütörtökön. A katolikus egyház alaptanítása, hogy Krisztus testével és lelkével együtt ment a mennybe, emberi mivoltát a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) isteni közegébe helyezte.
Jézus mennybemenetele után viszont a tanítványok félelemben éltek, nem merték hirdetni az igét. Ezért az Úr leküldte a földre a Szentlelet, hogy elárassza a hívek lelkét és bátorságot adjon nekik. A Biblia leírása szerint a tanítványok kis közösségben imádkoztak, amikor az égből zaj támadt, vihar keveredett és tüzes nyelvek csaptak fel jelképezve a Szentlélek eljövetelét.
A pünkösd lényege tehát, hogy a Szentlélek leszállt a földre és az apostolok megkezdték a térítést. A lépéssel lefektették az egyház alapjait, így az ünnep az egyház születésnapja is.
Pünkösdöt húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Tertullianus régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való. A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek.
A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban.
források: municio.hu/?p=2299 és: dunaharasztima.hu/?p=2443
