„Jézus Krisztus sarut viselt, nem volt se Mercedese, se sofőrje”
„Amikor annak idején katolikus lettem, teljesen lenyűgözött a liturgia. Vasárnaponként az utolsó hely is foglalt volt a templomunkban. Minden egyes vasárnap. Sőt még hátul is álltak emberek.”
Amikor több mint 20 évvel ezelőtt a kölni érsek, Joachim Meisner bíboros szóvivőjével egy személyes elbeszélgetésen találkoztam, mindjárt az elején mutatott egy friss tanulmányt, melyet a német püspöki konferencia megbízásából készítettek. „A vasárnapi szentmisére járók száma a következő tíz évben 30%-kal fog csökkenni” – hivatkozott a méretes tanulmányra. Önkéntelenül azt kérdeztem: „És milyen koncepciók vannak az asztalfiókban, hogy ezt a tendenciát megállítsák?”
Azt hiszem, egyáltalán nem értette a kérdésem. Miféle ellenintézkedések? Isten népe csökkenésének megállítására? De hiszen az egyáltalán nem is csökken. A világ számos részén a keresztény hit kimondottan népszerű. Csak itt nem, a nyugat jóllakott, elkényelmesedett jóléti társadalmaiban, ahol minél több pénz van a kasszában, annál kevesebb a hit, a lelkesedés Jézus üzenete és a misszió iránt.
Az egyházi adó rendszere az egykor népegyházként működő keresztény egyházak végét jelenti.
persze szép közösségi házaink vannak, ahol kitűnően értekezhetünk a német Szinódusi Út értelmetlenségeiről, olyan irreleváns dolgokról, mint a klíma vagy a gender. Sokszor közel állok ahhoz, hogy a saját egyházam miatt is kétségbeessek. Életem egyharmadában evangélikusként éltem, 43 éve vagyok katolikus. Azok az elképzelések, amelyek miatt 1981-ben elhagytam a Lippei Protestáns Tartományi Egyházat, ugyanazok, mint amelyeket a németországi katolikus egyház rombolói is évek óta érvényesíteni akarnak. Méghozzá meglehetősen visszataszító módon: modernista terveik megvalósításához a szexuális visszaélések undorító eseteit használják.
Azok a dolgok, amelyek annak idején arra ösztönöztek, hogy áttérjek a katolikus hitre, ma újult erővel utolérnek.
Nem akarok politikai vitákat az egyházamban, nem akarok arról diskurálni, hogy Jézus 12 apostola között titokban egy nő is lehetett, csak éppen elfelejtették feljegyezni. Olvassanak csak utána Dan Brown-nál, ő is megírta… – lehet benne valami.
Katolikus akarok lenni, a hitemet csendben és alázatosan megélni. Nem kaptam misszióra szóló küldetést, de szívesen beszélek arról, hogy miért hiszek Istenben, és miért tartom Jézus tanítását forradalminak. Ha megkérdeznek. De ha nem, úgy is jó.
Amikor annak idején katolikus lettem, teljesen lenyűgözött a liturgia. Vasárnaponként az utolsó hely is foglalt volt a templomunkban. Minden egyes vasárnap. És hátul a padok mögött is álltak még 30-40-en, akiknek már nem jutott ülőhely. Egyszer részt vettem Háromkirályok ünnepén a Szent Péter-bazilikában egy szentmisén, amelyet XVI. Benedek pápa celebrált. A feleségemmel és az (evangélikus) édesanyámmal az olasz oktatási miniszter családja mellett térdeltünk. A Szent Péter téren százezrekkel együtt részesei lehettünk az időközben szentté avatott Kalkuttai Teréz Anya boldoggá avatásának is. S ott voltunk gyakran a húsvéti vigílián a kölni dómban, ahol a tömjénfüstben az oltárnál álló érseket szinte fel sem lehetett ismerni. Felemelő volt, ezek olyan lelki élmények, amelyeket nem lehet elfelejteni.
Jézus tanítása a lényeg, Isten a leglényegesebb.
Egyszerűnek hangzik, nemde? Pedig nem az. Évtizedekig úgy gondoltam, hogy katolikus vagyok, csak néhány igazán kemény pofon után jutottam el valamikor arra a pontra, hogy én az egész „csomagra” korlátlanul igent mondtam. És tudják mit? Akkor hirtelen minden kerek lett, logikus és összeillő. Ugyanis: én csak Istenről beszélek, és arról, amit Jézus mondott. Nem Bätzing püspök úrról (a német püspöki konferencia elnöke – A ford.), nem a Szinódusi Útról, nem a női papságról, nem az egyházi hivatalokról, sem a püspökökről, akik sofőrjükkel a szolgálati Mercedesükön elsuhannak Isten népe mellett. Jézus Krisztus sarut viselt, amennyire tudjuk. És ő az, aki számít, nem pedig a közösségi házban tartott adventi vásár vagy az, hogy a kávé méltányos kereskedelemből származik-e (A németországi egyházak hosszú ideje küzdenek a Dél termelőinek fizetett botrányosan alacsony árak ellen. Ford. megj.).
kath.net
ford: Klausz Eszter
forrás: katolikus.ma/jezus-krisztus-sarut-viselt-nem-volt-se-mercedese-se-soforje/
