Nemcsak a TV figyel

Az új okostévék sok hasznos funkcióval rendelkeznek, de talán kevesen tudják, hogy a folyamatosan aktív mikronok által rögzített hanganyagot harmadik felek számára is átadhatják.


A Samsung tévékhez mellékelt adatvédelmi tájékoztatóban a következőket olvashatjuk:
„Szeretnénk informálni, hogy az Ön által kimondott személyes vagy érzékeny adatok is benne foglaltatnak a hangfelismerés keretében gyűjtött és harmadik félnek átadott információk körében.”
A komoly médiavisszhang miatt a gyártó is reagált a hírre, a dokumentumot pedig azóta módosították:
„A hangfelismerés – magyarázza a Samsung – kétféleképpen történhet. Egyrészt a televízióba épített mikrofon közvetítésével: itt előre meghatározott szóbeli parancsokkal lehet vezérelni a tévét, például csatornaváltásra vagy mondjuk a hangerő csökkentésére kérni a készüléket. A másik eszköz a távirányítóba épített mikrofon, ez szerver közreműködését igényli, hiszen itt kifejezett keresési parancsokat kap a rendszer. Ez a fajta interakció éppúgy működik, mint az okostelefonokon és tableteken élérhető hangfelismerő szolgáltatások.” (forrás)
A személyes adatokkal való sáfárkodás komoly üzlet. A piac nagy királya a Google, így a keresőóriást is rengeteg kritika éri az adatok minden határt feszegető gyűjtése miatt. Arról azonban kevés szó esik, hogy a Google elvileg nem adja ki a felhasználók adatait (maximum érvényes bírósági parancsra). Egy Samsung méretű cégtől alapszintű elvárás lenne egy ilyen garancia vállalása, ezt azonban a gigavállalat egyelőre nem hajlandó megadni.

Másfél évvel ezelőtt írtunk a Microsoft Xbox One játékkonozolról, ami a mozgás és hangérzékelésre kifejlesztett Kinect tartozékkal együtt kapható és alapértelmezés szerint a kamera és mikrofon mindig bekapcsolt állapotban vannak. Ez még csak hagyján, de a Kinect csatlakoztatása nélkül az eszköz egyáltalán nem használható, így a kamera és a mikrofon akkor is működik, amikor maga az eszköz ki van kapcsolva, a kamera pedig a sötétben is lát. Mire képes még? Például le tudja olvasni a játékos arckifejezéseit és meg tudja állapítani, hogy hány ember tartózkodik a szobában.

Ezek a modern nappalikba telepített megfigyelőeszközök kísértetiesen hasonlítanak George Orwell 1984 című regényéből ismert, az állampolgárokat folyamatosan figyelő kijelzőkre.

„Természetesen soha nem lehetett tudni, hogy az
adott pillanatban az embert figyelik-e."
„Természetesen soha nem lehetett tudni, hogy az adott pillanatban az embert figyelik-e,” írta Orwell az 1949-ben kiadott könyvről.

Természetesen az összes megacég becsület szavát adja, hogy csupán szolgáltatásaik fejlesztése és a vásárlók kényelme érdekében figyelik viselkedésünket.

Ez akár igaz is lehet, de tudjuk, hogy a kormányok, köztük a magukat demokratikusnak vagy liberálisnak titulálókkal, epekedve figyelik ezeket a fejlesztéseket. Márpedig amennyiben a tévé képes lehallgatni az otthonunkat, biztosak lehetünk benne, hogy egy szürkeruhás hivatalnok valahol a védelmi minisztérium berkeiben éppen azt próbálja kitalálni, hogy a rendőrség miként aknázhatná ki ezt a kincsesbányát, persze a terrorizmus elleni harc nevében.

Az 1984-ben az embereknek nincs választásuk. Kénytelenek hagyni, hogy Nagytestvér figyelje őket. A mi nagyon is valós világunkban azonban ez a sok kistestvér a mi hozzájárulásunkkal végzi a megfigyelést és együttesen egy sokkal gonoszabb rendszert alkotnak az Orwell által leírtnál.

Talán az „okos” jelző helyett ideje lenne nevükön nevezni és inkább kémeknek hívni őket.



forrás: idokjelei.hu/2015/02/nemcsak-a-tv-figyel/