Szent István király jobbjának föltalálása

Midőn 1083. okt. 11-én első királyunk szenttéavatása alkalmából Székesfehérváron a nagy király sírját fölbontották, bár a szent test koponyája és jobb karja teljesen ép volt, a jobb kezet sehol sem találták meg.


Végre egy Makár nevű bihari szerzetesnél föllelték a csodálatos módon romlatlanul megmaradt szent ereklyét, melyet azután nagy ünnepségek keretében Sz. László Budára vitetett. A törökök elől Raguzába mentették jámbor tisztelői, ahonnan azután Mária Terézia hozatta vissza Budára 1771. júl. 21-én, ahol mai napig a Zsigmond kápolna gyönyörű ereklyetartójában látható.[1]

A szent király jobbjának ünnepe juttassa eszünkbe azt a sok jót, amit ez a kéz cselekedett. Hazánk nagyjai különösen véssék jól emlékezetükbe azt, hogy miért és miáltal sikerült Szent Istvánnak hazánkat naggyá, dicsővé és hatalmassá tennie. Nem arról emlékezik meg ugyanis a mai zsolozsma és Szentmise, hogy miként feszítette meg e jobb az íjat a vadászaton, miként tárta a gyeplőt sétalovaglás közben, vagy miként lógott kezet udvari mulatságok alkalmával a hajlongók seregével; hanem arról, hogy alamizsnát osztogatott, betegeket ápolt, utasoknak és zarándokoknak menedékhelyeket építtetett, szegényeket, özvegyeket és árvákat megvédett a hatalmasok elnyomása ellen stb.

Az ilyen jobb hoz áldást országára, az ilyen jobb létesít maradandó műveket, az ilyen jobb érdemli meg Istentől azt a kegyet, hogy az utódok okulására dacolni tud az enyészettel és romlatlanul fönnmaradván hosszú évszázadok viharai közepette minden kor gyermekei előtt a mélységes hódolatnak és tiszteletnek tárgya marad.

A napi Szentmise részei csokorba gyűjtik a Szentírás legszebb kinyilatkoztatásait az alamizsnálkodásról és ennek jutalmáról. „Boldog, kinek gondja van a szűkölködőre és szegényre, az ítélet napján meg fogja Őt szabadítani az Úr.”[2] „Szegd meg kenyeredet az éhezőnek s a szegényeket és bujdosókat fogadd házadba. Midőn mezítelent látsz, född be őt és ne nézd le testvéredet. Akkor támad föl mint a hajnal a te világosságod és az Úr dicsősége fölkarol téged”.[3]

„Osztogatott, adott a szegényeknek, igazsága mindörökké megmarad: az ő ereje föl fog emelkedni dicsőséggel!”[4]

___________________

[1] L. bővebben Dedek Cr. Lajos: Szentek élete, Bpest, 1900. I. 561. o.
[2] Intr. Zsolt. 40, 2.
[3] Iz. 58. 7. 8. (Grad.)
[4] Zsolt. 111, 9. (Offert.) U. i. Lectio: Tob. 4, 6-12. és Evang.: Luk. 12, 32-34. (Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest 1923. 235-237. old.)



2018. május 30.
Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra.
Szent István Társulat, Budapest 1923. 235-237. old.
forrás: http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/05/30/