Tökéletesek közt a tökéletlenek

Valósággal felrobbant az internet és a közösségi média, amikor napvilágot látott a Csaba testvér nevéhez kötődő Dévai Szent Ferenc Alapítványnál történt abúzusok sorozatát megtorló bírósági ítélet egy K. Sz. nevezetű nevelő esetében. Mára az egész ország határon innen és túl értesült az ügyről. Érdemesnek találok pár gondolatot megszívlelni.


Csaba testvér a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozásában levő árva gyerekekkel

Csaba testvér számos előadásában elmondta, hogy kezdetek óta, sok éven keresztül szigorúan ellenőrizték és számos akadály, nehezítő tényező ellenére kezdték és töretlenül kitartva folytatták szolgálatukat, addig, míg a román hatóságoknál elérték az áttörést. Azt az áttörést, amely után valamilyen partnerségben folytathatták szolgálatukat. Azt a szolgálatot, amelyet ma több ezer ember és vállalkozó támogat anyagilag, és amely azóta sok-sok gyümölcsöt tudhat magáénak. Igen megrázó ilyen küzdelmes, hősies és gyümölcsöző év, évtizedek után ilyen lesújtó és borzasztó hírrel szembesülni.

Az az igazság, hogy ez az ügy valószínű nem egy rendkívüli. Még csak nem is egyedi. És ez a legborzasztóbb az egészben. Csaba testvér neve és ismertsége miatt exponálódik ennyire ez az ügy. De számos visszaélés, túlkapás ül a fű alatt, amelyet sem az Átlátszó szerkesztősége, sem a többi szerkesztőség nem vizsgál, kutat fel. Pedig nem egy állami kézben levő gyermekotthonnál történnek hasonló esetek vagy ennél még borzasztóbbak. Pszichopata és személyiségzavaros nevelők itt is, ott is vannak. Ez itt a baj.

Az a baj, hogy egyesek elenyésző hivatással, tisztelettel művelnek szakmát. Hasonlóan elenyésző tisztelettel és odaadással, szeretettel másik embertársuk iránt, a közösség, a társadalom iránt. Ez van a családokban is. Látjuk jól –legyünk őszinték. És mindannyiszor elborzadunk, amikor az orvosnál, a buszon, az iskolában, a munkahelyen, a templomban, vagy az utcán sétálva járunk pórul. Helyzete válogatja, hogy éppen milyen mértékben és mennyiségben ér bennünket sérelem, trauma egy-egy ügy kapcsán.

A fősodrú média is olyan, mint a társadalom. Alaposan feltár egy-egy ügyet, amelyből jó sok nézettséget/látogatottságot és reklámbevételt lehet behajtani. Sokkolni kell az olvasót, ijesztgetni, átnevelni a felvázolt világgal. Így megy ez évtizedek óta. Így züllött le társadalmunk, a közerkölcs, a közbeszéd és az egyéni felelősségvállalás is. Az az egyéni felelősségvállalás, amelyet például most K. Sz. esetében hátborzongatóan olvashattunk. De ez csak egy példa az élet egyik területéről.

A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceumért bezzeg nem állnak ki annyian a médiában, vagy a közösségi hálózatokon a rosszmájú vagy jóindulatú hivek, ahányan egy botrányszagú visszaélésre rákattannak a bulvármédiában. És akkor erről még nincs szó, hogy annak sincs hírértéke, hogy hány ezer gyermeket eldobnak szüleik, hányódnak, elvesznek, felszívódnak, de ha az állam által lepasszolt szociális munkában az egyházak próbálnak tenni valamit, ott is a visszaéléseket keresik és felnagyítják. Annak már van hírértéke.

Volt szerencsém megfordulni az Alapítvány egy-egy otthonában. Azt tapasztaltam, hogy egy-egy gyerek számára óriási ajándék az a menedék, melyet az intézményhálózat nyújt. Szeretetteljes légkör, jó körülmények, és egy olyan intézményhálózati program, amely segíti a felcseperedő fiatalokat az életben való helytállásra. 6 ezer gyerek életének megmentéséről beszélünk. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem tökéletesen csinálták. Lehetséges egyáltalán? De ne menjünk el amellett sem, hogy az Alapítvány munkáját kellő figyelemmel és szakmai ellenőrzéssel követték nyomon a szakhatóságok is.

Jó lenne tényként kezelni, hogy egy aberrált gonosztevő, aki konkrét veszélyt jelent, nem jellemez egy egész rendszert. Ha egy orvos, mondjuk műtét közben, súlyosan vét, a beteg meghal, nagyon nagy bajt okoz, de ettől még nem az egész kórházról kell ítéletet mondani netán az egész egészségügyet bezáratni. Vagy ha egy koncerten az oboás melléfúj, hallhatóan és észlelhetően belerondít a műbe, attól még nem kell az összes zenészt, karmestert (ebben az esetben Böjtét) megvádolni, sőt a zeneszerzőt (Istent) sem kell kidobni az ablakon.

A Böjte-féle hálózat, a rendszer, az egész, amit alkotott évtizedeken át, annyi jót termett, annyi jócselekedet van benne, hogy ezt nem teszi meg nem történtté egy ilyen, akármennyire rettenetes eset. (Nyilván más lenne, ha róla magáról derült volna ki.)

Csaba testvért úgy ismerem, mint aki éjt nappal alá téve folyamatosan dolgozik, küzd azért, hogy ezeknek a gyerekeknek legyen holnapjuk, legyen jövőjük. És azoknak is, akikre ez a sors vár. Most azonban még katolikus oldalról is érik kritikák. A kritizálók sorából eddig még sehol nem olvastam egy olyan mondatot, amely arra buzdít, hogy imádkozzunk az áldozatokért. Azokért a gyerekekért… Hogy imádkozzunk Csaba testvérért. Az Alapítvány munkaközösségéért. Végső soron imádkozzunk K. Sz.-ért, aki most 30 évig a hűvösön számot adhat bűneiről az Úr előtt. Érte is imádkozni kell, hogy megtérjen, meggyógyuljon.

Szép lenne, ha holnap mindenki úgy menne be a munkahelyére, vagy reggeli után úgy folytatná a napját, hogy egy hibával, egy bűnnel kevesebbre törekedne. Erre taníthatna bennünket ez az ügy, s ha ezt megtennénk, és a következő napon is eggyel kevesebbel kezdenénk napi feladataink végzését, akkor egy kicsit jobb lenne ez a világ. Talán még annál is jobb lenne, mint gondolnánk.




Szerző: Harasztovics Arnold
közzétéve: 2022. július 2.
fotó: felelosszulokiskolaja.hu
forrás: katolikus.ma/tokeletesek-kozott-a-tokeletlenek/






Érett gyümölcsben a féreg
– Böjte Csaba testvér gyermekotthonainak szégyenfoltjához néhány gondolat

Bekövetkezett az, amire kimondatlanul is sokan számítottak: kiderült, hogy Böjte Csaba testvér gyermekotthonaiban dolgozott egy pedofil. Egyik férfi alkalmazottja tíz éven át szexuálisan molesztált és bántalmazott fiúkat, öt éve nem áll már alkalmazásban, most pedig egy romániai bíróság 30 év letöltendő börtönre ítélte.

De miért is tekinthető ez egy várt eseménynek? Böjte Csaba ellendrukkerei alig várták már, hogy végre valami bemocskolja annak a konzervatív és egyházi idolnak az alakját, aki ellen eddig emberbaráti cselekedetei miatt nem mertek szót emelni. Tisztelői pedig pontosan tudták, hogy ahol ennyi jó szándék és emberekbe vetett bizalom ilyen hatalmas munkát végez, ott előbb-utóbb felüti a fejét valamilyen gonoszság, ahogy a gyümölcsben is ott munkál a féreg, elkerülhetetlenül.

Egy férfi, aki a középiskola elvégzése után került önkéntesként a Szent Ferenc Alapítványhoz, majd szerződéses nevelő lett, tíz év szolgálata alatt két rendbeli, kiskorú elleni nemi erőszakot, tizenegy rendbéli kiskorú elleni szexuális agressziót, tíz rendbéli kiskorú elleni szexuális visszaélést, tizenkét rendbéli kiskorú elleni bántalmazást követett el, valamint még egy rendbéli, kiskorúval szembeni rossz bánásmóddal is megvádolták. Az eset kérdéseket ébresztett bennem – no nem olyan kérdéseket, mint amilyeneket egyházellenes megmondóemberek eleve megbélyegző, Böjte Csabát lejáratni és a közéletből kivonni akaró szándékkal tesznek fel. Hanem inkább olyan kérdéseket, amelyek többségére sajnos tudom a választ.

Egy aljas nevelő, aki 15 nehéz sorsú fiú életét tette még jobban tönkre, semmissé teszi-e Böjte Csaba embermentő munkáját, amelynek eredményeképpen több ezer gyerek vészelte már át élete nehéz időszakát és lépte át esélyekkel a felnőttkor küszöbét?

Természetesen nem, hiszen ha csak egyetlen rossz sorsú gyereket mentett volna meg, máris nem lenne hiábavaló a szolgálata. Tisztában vannak ezzel azok az önjelölt megmondóemberek is, akik az ellenkezőjét sugallják. Ám a közéletet áthatja egy igazságtalan matematika, amit részben a rossz dolgok eltúlzására hajlamos emberi fogékonyság okoz: ha egy lelkiismeretes tanárokból álló 50 fős iskolai tantestületből csak egyetlen tanár bántalmazó, máris lehúzzák miatta az összes többi tanár munkáját. Ha egy család egyik tagja bűnöző, az összes becsületesen élni próbáló családtag bélyeget kap a környezete szemében. Arányaiban hiába kevesebb a pedofil bűnelkövető a keresztény egyházakban, mint a társadalom más szegmenseiben, a közvélemény a bűnök általánosításával értékeli az egyházakhoz tartozó többi embert is.

E kegyetlen matematika másik oka az, hogy közösségben élünk, és valóban nem vonhatjuk ki magunkat egymás hatása alól: ha egymásra utalt emberek szorosan összefonódó hálózata egy helyen megszakad, az egész hálózat megbomolhat. Ha valaki beletapos a sárba, a mellette haladókra is fröccsen, és nem könnyű lemosni. Egymás terhét hordozzuk, egymás tetteinek és mulasztásainak következményeit viseljük.

Felszámolandó-e a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi hálózata így, hogy súlyos hibájára derült fény?

Minden józan ember tudja, hogy ahol sok száz gyerek növekedhet jobb körülmények között, mint ahogy azt a házakon kívül tehetné, értéket jelent, tehát meg kell őrizni. De folyamatosan javítani kell a rendszert, hogy ne lehessen egyetlen szegmense, egyetlen nevelője se ártalmára a gyerekeknek. Csaba testvér és munkatársai számára ez nyilván nagy tanulság, ami arra sarkallja őket, hogy korunk pedagógiai ismereteihez és a gyerekek érdekeihez jobban igazítsák a nevelési módszereket, jobban képezzék és ellenőrizzék a nevelőket. A puszta jó szándék ugyanis csak egy ideig elég, utána viszont a szakértelem már nélkülözhetetlen. Ha a nyilvánosság szorítása ebbe az irányba hat, akkor az még hasznos is.

Hogy lehet, hogy a gyerekek bántalmazása rejtett tudott maradni hosszú évekig, még a nevelők előtt is?

A gyerekekben munkálkodó és nagyon kihasználható kötődési vágy a megfélemlítéssel együtt szinte tökéletes szerepjátszásra, eltitkolásra készteti őket. A kollégák felszínessége, a sok munka okozta fáradtság és kiégettség vagy éppen a nemtörődömség eltompítja a figyelmet, így az se veszi észre a gyerekeken a bántásról árulkodó jeleket, aki pedig észrevehetné. Nem is beszélve az esetleges érdek-összezárásról, amikor a kollégáknak nem is érdeke, hogy szóvá tegyék egymás hibáit, hiszen azzal kiderülhetnek saját stiklijeik is, veszélybe kerülhet az ő munkahelyük is… Ráadásnak pedig ott van még a pszichopaták sármja, az a különleges képesség, hogy kiválóan el tudják játszani a körülöttük élők – munkatársak, családtagok, ismerősök – felé a feddhetetlen személy szerepét.

Az emberi álságoknak és lekötelezettségeknek olyan gombolyaga takarja el a gyerekek elleni abúzusokat, hogy szinte csodának számít, ha időben – és nem tíz évvel később – kerül napvilágra egy-egy eset. Menti mindez azokat, akik olyan közelségben voltak, hogy észrevehették volna, mit tesz egy becsületes arcú pszichopata? Nem. Akkor se, ha majdnem lehetetlen észrevenni. Mert még mindig ott van az a „majdnem”, ami azt jelenti: kellő képzettséggel és odafigyelő érzékenységgel fel lehetett volna ismerni a jeleket.

Lemondjon-e Böjte Csaba atya? És ha igen, miről is?

Magukat ítélkezésre, „szakértésre” feljogosítva érző valakik – köztük a nem kívánt gyerekek abortálásának jogát lelkesen támogatók, szép számmal – Böjte Csaba atyát lemondásra szólították fel. Úgy, mintha Csaba testvér legalább is miniszteri bársonyszékben ülne vagy egy jól jövedelmező tiszteletbeli konzuli posztot töltene be. Miről mondjon le? Ne foglalkozzon tovább a nehéz sorsú gyerekekkel? Eresszék haza a gyerekeket oda, ahol bántás várja őket? Ahonnan eleve ki kellett őket menekíteni? Kik lépnének Böjte Csaba helyébe: azok, akik lemondásra szólították fel? Hajrá, lássuk a jelentkezőket, hátha jobban csinálnak majd mindent!




írta: Kölnei Lívia
közzétéve: 2022. július 1.
forrás: kepmas.hu/hu/erett-gyumolcsben-fereg-bojte-csaba-testver-gyermekotthonainak-szegyenfoltjahoz-nehany-gondolat






A nevem Fechete Bálint Adél
Csaba testvér fogadott gyereke, majd munkatársa lettem az évek során.


Bennünket, a három öcsémet és engem, ahogy több ezer más gyermeket, lányokat és fiúkat - Csaba testvér szeretete mentett meg.

Sokan közülünk, kiemelkedő szakemberek, értéket teremtő pedagógusok, anyák és apák, nevelők lettek. Egy a több száz Kollega közül agresszor lett.

Akinek kollégáimmal és fogadott testvéreimmel együtt, elítélem tetteit, magatartását, amit emberileg megbocsáthatatlannak vélek de nem mi kell, hogy ítélkezzünk!

A mérleg másik nyelvén ott vagyunk mi, ezrek, akik folytatjuk az elkezdett munkát, és hálásak vagyunk mindenért, amit Csaba testvér értünk tett.

Isten fizesse és áldja!

Az imát és munkát folytatjuk, másként nem tehetünk.

Kérlek, Csaba testvér, emlékezz, a mérleg másik felén mi vagyunk! Több ezren....


A nevükben köszönöm, kívánom Isten áldását, és kegyelmét a munkádra, ami számunkra az életet jelentette és jelenti.




közzétéve: 2022. július 1. 23:58
forrás: https://www.facebook.com/adel.balint.52






Mindannyian elbizonytalanodtunk,
természetes, hogy szomorúak és dühösek vagyunk!



Hogy történhetett ilyen dolog? Hogy nem vettük észre? Mit hoz a holnap?!

„Kedves Gyerekek, Kollégák!

Végtelenül szomorú eseményeken vagyunk túl! Több mint hat évvel ezelőtt rossz dolgokat hallottam az egyik gyerektől a nevelőjével kapcsolatban. Böjte Csaba Olyan rossz dolgokat, hogy én magam kértem a hatóság segítségét az ügy megoldásához! Az elmúlt években sokan átvilágították a munkánkat, sok ellenőrzés, nyomozás volt, titeket is sokan megkerestek, kikérdeztek és a tegnap megszületett az ítélet! A peranyag titkos volt, a tárgyalás is, mi még nyilvános anyagot nem kaptunk, de a sajtóban azt olvastuk, hogy a hajdani nevelőt nagy bűnök miatt, nagyon sok évre ítélték el! Fontosnak látom, a bizalom megmaradásának érdekében megjegyezni, hogy K.Sz. kívül senki mást nem marasztaltak el az ítéletben sem a kollégák közül, sem engemet!

Mindannyian elbizonytalanodtunk, természetes, hogy szomorúak és dühösek vagyunk! Hogy történhetett ilyen dolog? Hogy nem vettük észre? Mit hoz a holnap?!

Kérlek olvassátok el Teréz anya gyönyörű gondolatait! Bármi is történik körülöttünk, az nem szabad elbizonytalanítson, a szeretet, a munka feladására rávegyen. Mi a munkánkat eddig is Isten nevében, szeretetből végeztük, kérlek, hogy fegyelmezetten, még nagyobb odafigyeléssel, bizalommal, kitartással végezzük a munkánkat a továbbiakban is! Bárki bármilyen rendellenességet lát, tapasztal, kérem, hogy jelentse nekem bizalommal.

Küldök egy képet is!! Nézzétek a gólya mamát! Most nekünk is ez a dolgunk, az ő szeretetével védjük gyermekeinket, a ránk bízott életeket és bízzunk abban, hogy a vihar elmúlik és újból kisüt az áldott nap!

Hiszek a Szeretet végső győzelmében, Csaba t.”




Böjte Csaba
közzétéve: 2022. június 30.
forrás: Magnificat.Ro






Böjte Csaba és a felelősség kérdése


Nem Böjte megvédése volna a lényeges, hanem az erkölcsi felelősség megállapítása.

„Kedves Gyerekek, Kollégák!

„Az utóbbi napok liberális szenzációja, a Böjte Csaba féle gyermekalapítvány pedofil botránya. Az ügy, annak tálalása, és az olvasói vélemények döbbenetes és fájdalmas lelki, szellemi és erkölcsi színvonalról tanúskodnak. Stoffán György Ha egy állami gyermekotthonan előfordult volna hasonló, akkor a sajtó az igazgató lemondását, felnégyelését követelné. És miközben joggal nem engedjük az LMBTQ-t a gyermekeink közelébe, most mégis mintha semmi nem történt volna tíz kerek esztendő alatt. Böjtét védi körömszakadtáig az elvakult magyarországi olvasó, az újságíró, a politikus. Mások mélyen hallgatnak vagy »liberális támadásról« beszélnek, és ki-ki a maga módján igyekszik értékelni a helyzetet… a megrontott és megkínzott gyermekeket egyetlen szóval sem említve.

Sem Magyarországon, sem Romániában nem divat, hogy egy felelős állami vezető lemondjon, ha a rábízott intézményben súlyos bűn vagy mulasztás fordul elő, de egy, a katolikus egyházhoz és a ferences rendhez köthető alapítvány gyermekotthonában, tíz éven keresztül, folyamatosan elkövetett szexuális bűncselekménysorozatnak alapvető és elsődleges következménye kellene legyen, hogy az alapítvány elnöke lemond.

Ez esetben Böjte Csaba. Ugyanis, nem arról van szó, hogy ő maga elkövetett volna effélét, hanem arról, hogy ő, mint alapítványi elnök (így tünteti fel magát), erkölcsileg felel minden beosztott dolgozójáért, azok magatartásáért, képzettségéért, etc. Tehát, ez esetben nem ferences szerzetesi minőségében vádoltatik, hanem mint kudarcot vallott intézményvezető. Ahogyan az iskolaigazgató felel minden, az általa vezetett intézményben történt incidensért, ugyanúgy felel ő is az alapítványért. Ám, erre alkalmatlanná vált rá…

Ha egy iskolában tíz évig abuzálnák a gyermekeket, és ezt az igazgató nem venné észre, akkor is felelős lenne a történektért. Ha egy gyermek összeesik a tornaórán, azért is az igazgató a felelős… Böjte drámai mulasztása tehát, nem hagyható szó és következmény nélkül. Ha csak, mint »pénzfelhajtó prédikátorként« működne, akkor nem volna köze a mostani súlyos és tíz éven keresztül tartó gyermekbántalmazásos ügyhöz. Így azonban van!

Hiszen az erkölcsi bizonyítvány és szakvégzettség nélküli civilek alkalmazása, a bejelentetlen önkéntesek tömege, Romániában épp olyan törvénytelen, mint itthon, Magyarországon. Ez mégis folyamatos volt az alapítványnál, Böjte Csaba vezetése alatt. Súlyos baj, hogy egy csodálatra méltó kezdeményezést és 30 év munkáját Böjte Csaba súlyos figyelmetlensége és felületessége akár tönkre is teheti, magával rántva e históriában rendjének, egyházának és állami támogatóinak megítélését is.

Az esetet egy romániai magyar lap tette közzé, idézve az elsőfokú bírósági döntést, amely az aberrált nevelőt 30 év börtönre ítélte. És láss csodát: senki nem emlegeti a gyermekeket, az alapítvány és Böjte felelősségét… csupán arról esik szó, hogy liberális támadás ez az egész. És ez súlyos erkölcsi kisiklásra utal. Ugyanis, nem Böjte Csaba az alapítvány! Nem Böjte megvédése volna a lényeges egy olyan alapítványnál, amely gyermekeket gondoz, hanem az erkölcsi felelősség megállapítása, annak kimondása és a konzekvencia levonása.

A ferences rend belső vizsgálatot indított az ügyben, ám erre sajnos semmilyen jogalap nincsen, hiszen az alapítvány – Istennek hála! – nem a ferences renddé – mint ezt Urbán Erik provinciális évekkel ezelőtt elmondta. Tehát, a belső vizsgálat csak a személyt, Böjte Csabát érintheti. Az alapítványt nem.”




Stoffán György
közzétéve: 2022. július 4.
fotó: Földházi Árpád/Mandiner
forrás: mandiner.hu/cikk/20220704_bojte-csaba-deva-gyermekotthon-felelosseg-bantalmazas-stoffan-gyorgy-velemeny