Poncius Pilátus felesége,
Procula valóban meg akarta menteni Jézust?
Csak egy evangélium, Máté evangéliuma említi, az is nagyon röviden, de kétségkívül nem véletlenül (Mt 27, 19). Ki volt Claudia Procula, Pilátus felesége, ez a pogány nő, aki meg akarta menteni Jézust?
„Le Rêve de la femme de Pilate” (Pilátus feleségének álma.)
Alphonse François (1814-1888), Gustave Doré nyomán
Miért van az, hogy az evangéliumok egyes mellékszereplői jelentősebb helyet foglalnak el a keresztények képzeletében, mint ahogy azt a történetekben való szerény megjelenésük indokolná? Így vagyunk Pilátus feleségével is, aki az egyetlen nem zsidó származású nő az evangéliumban, és aki egy olyan különleges, rejtélyes és erős személyiséggel megáldott asszony volt, hogy miatta felülírták a szokásokat is. A hagyomány, amely valószínűleg elveszett ókori forrásokra támaszkodik, Claudia Proculának vagy Proclának nevezi őt, de magában az evangéliumban nem szerepel a neve.
Egy magas származású patrícius nő
Már a családneve is érdekes: Rómában a lányoknak nem volt keresztnevük, apjuk nemzetségnevét használták nőnemű alakban. A mi Claudiánk tehát Claudius Proculus lánya. A Claudius a császári család nemzetségneve volt, mivel Augustusnak nem voltak saját fiai, és örökbe fogadta feleségének, Liviának korábbi házasságából, a nagyon előkelő Claudius nemzetségből származó fiait. A Gens Claudia egy nagyon kiterjedt római patrícius nemzetség, Tiberius császárnak számos távoli unokatestvére volt.
Lehet, hogy Claudia Procula az egyik unokatestvére volt? Ez megmagyarázná házasságát a bizalmi pozícióba került magas rangú tisztviselővel, akire Júdea kormányzásának nehéz feladatát bízták. És megmagyarázná azt is, hogy hogyan kaphatott felmentést a szabályok alól, miért kísérhette el férjét Cezáreába, holott Augustus már tizenöt évvel korábban megtiltotta a tartományi helytartóknak, hogy magukkal vigyék a családjukat.
A tény, hogy Claudia előkelőbb származású volt, mint férje, az egyszerű lovag, aki voltaképpen neki köszönhette, hogy a közigazgatás magas polcaira emelkedett, megmagyarázza azt a szabadosságot, amit megengedett magának, hogy például egy audiencia alatt közbeszólt és tanácsokat adott a férjének, amit a törvény kifejezetten tiltott. Claudia tehát egy magabiztos patrícius nő volt, aki ugyanakkor szerelmes volt a férfiba, akihez hozzáment, különben miért kísérte volna el őt a birodalom egyik legkevésbé irigylendő álláshelyére, ahol állandó volt a bizonytalanság és idegenek voltak a szokások, ahelyett, hogy Rómában élvezte volna a szabad és fényűző életet?
Az álomlátó nő
Cezáreában, a helytartói székhelyen, és Jeruzsálemben, ahová Pilátus évente többször is felutazott, Procula barátságot kötött Heródes udvarának asszonyaival, Zsuzsannával vagy Johannával, Heródes intézőjének, Kuzának a feleségével. Rajtuk keresztül és mások által is tudomást szerzett Jézusról. Talán velük ment meghallgatni Jézus beszédeit? Lehetséges. Mindenesetre az volt a véleménye róla, hogy egy igaz ember.
Az ország politikai cselszövéseinek központjában, intelligens nőként azt is felismerte, hogy bizonyos emberek Jézus életére törnek, s még hazudni is hajlandóak volnának, hogy a halálba küldjék. Ez eléggé nyugtalanította – még álmában is. Procula ugyanis olyan nő volt, aki, ha álmot látott – a nyugati ember számára talán szokatlan módon – figyelt rá és próbálta megfejteni. Lehet-e ebből arra következtethetni, hogy vonzódott a püthagoraszi filozófia képzeletvilágához? Miért is ne?
Vajon megértette-e nagypéntek reggelén, hogy férje nem lesz képes eleget tenni azon kívánságának, hogy ne avatkozzon bele ennek az Igaznak az ügyébe, hiszen az akkor már lehetetlen volt? A Szanhedrin nem rendelkezett a halálos ítéletek végrehajtására vonatkozó hatáskörrel, ezt a jogot csak a római hódítók gyakorolhatták, viszont vallási ügyekben – és Jézust istenkáromlással vádolták – a helytartó nem volt illetékes a bűncselekmények érdemi elbírálásában, és a megállapodás értelmében csupán arra kellett szorítkoznia, hogy megerősítse az ítéletet.
Pilátus dilemmája
A délelőtt folyamán Pilátus, hogy felesége kedvében járjon, mindent elkövetett, hogy ne kelljen meghoznia a halálos ítéletet, bevetette a római jog minden érvelését, leleményes védőügyvéddé vált a vádlott megmentésének reményében. Csak akkor adta fel, nehéz szívvel, amikor a vádlók az elkövetett bűnt politikai bűnné minősítették át, felismerve, hogy a helytartó megpróbálja kijátszani a diplomáciai normákat.
Azzal vádolták, hogy „nem barátja a császárnak”, és megsérti a legszentebb birodalmi törvényt, a Lex Julia Majestatis-t, a Lèse-majesté tágabb megfelelőjét (az uralkodó vagy az állam méltóságát megsértőkre vonatkozó törvény), amelyben a bűncselekményt rendszeresen halállal büntetik, és, amennyiben az elkövető magas méltóságú személy, a feleségére és gyermekeire is kiterjeszthetik. Ez elég volt ahhoz, hogy Pilátus meghátráljon, kénytelen volt választani a lelkiismerete és a saját magára – és családjára – kiszabható halálbüntetés között…
Procula visszatér a névtelenségbe
E sikertelen kísérlet után Procula eltűnt a Szentírásból. Hogy is történhetett volna másként, hiszen a Megváltást be kellett teljesíteni, még ha több jószándékú férfi és nő is azon volt, hogy megmentsék Krisztust a kínzásoktól. Időszámításunk szerint 30-ban, április 7-e után visszatér a névtelenségbe, ezután semmit sem tudunk róla. Hogy megtért-e? A hagyomány mindig is így tartotta. Megtérítette volna a férjét is? A hagyomány ismét ezt reméli. Talán mártírként haltak meg mindketten Néró üldözése alatt?
Lehetséges, de sajnos ez sem ellenőrizhető, hiszen a 64. év nyarának vértanújegyzékei nem maradtak fenn, hanem megsemmisültek a negyedik század elején a pápai levéltár lefoglalásakor. Ez viszont nem jelent akadályt a kopt egyházaknak és egyes ortodox egyházaknak, hogy szentként tiszteljék Claudia Proculát, a pogány nőt, aki meg akarta menteni Jézust.
