Bárhol celebrálható a szentmise?

Közeleg a nyár (már itt is van), és vele a szabadtéri misék, különösen cserkésztáborok idején. De mit mond a kánonjog a templomon kívül celebrált misékről, amelyek végső soron nem is annyira elhanyagolhatók?


Gaspard Craplet atya misét celebrál egy hegy tetején Egy szép hegyi túra után misézni, augusztus 15-ét megünnepelni vagy istentiszteletet tartani

Egy szép hegyi túra után misézni, augusztus 15-ét megünnepelni vagy istentiszteletet tartani egy cserkésztábor közepén – hát nem is ritka, hogy a papok a templomfalakon kívül ünneplik az eucharisztiát. Sőt, néha még egészen különleges helyeken is: az Île-de-France-i Beteghordók és Ápolók Egyesületének (ABIIF) zarándokai ugyanis minden évben az őket Lourdesba vivő vonatokon vesznek részt szentmisén!

Az Egyházi Törvénykönyv, amelyet Isten népe szentségének elősegítésére írtak, mindenről vagy majdnem mindenről rendelkezik. Ebben a kérdésben, vagyis a templomon kívüli mise lehetőségének kérdésében, a papok belátására bízza a döntést, mint gyakran egyéb esetekben is. Valójában nyitott más lehetőségekre is, de emlékeztet arra, hogy a szabály, a norma az, hogy a szentmisét megszentelt helyen ünnepeljük.

Az eucharisztikus ünneplést szent helyen végezzék, hacsak egyes esetekben a szükség mást nem kíván; ilyenkor az ünneplésnek illő helyen kell történnie.

A „méltóképpen megünnepelt” eucharisztia

Ahhoz, hogy egy pap misét mondjon egy kajak fedélzetén, miután leeveztek egy folyón, vagy egy hegy csúcsán, amit megmásztak, az kell, hogy „szükségszerűség” álljon fenn. Igaz, hogy az egyházi törvény rugalmas vagy kissé homályos marad, ez azonban azért van, mert a hívek javára készült, és nem akarja megakadályozni őket a szentmise megtartásában, ami a keresztény élet csúcsa és forrása. Ugyanakkor méltón kell megünnepelni az eucharisztiát, Jézus szenvedésének és feltámadásának emlékét.

Ezt a méltóságot elsősorban az ünneplésre kiválasztott hely biztosítja, de más elemekre is szükség van ahhoz, hogy Krisztus testének és vérének megfelelő környezetet, „ékszerdobozt” biztosítsunk.

Az eucharisztikus áldozatot felszentelt vagy megáldott oltáron kell végezni; szent helyen kívül alkalmazható megfelelő asztal, de mindig terítővel és korporáléval.

A korporálé, azaz az ostyaabrosz szükségességét, még ha megmosolyogtatónak tűnik is, előírja az egyházi törvény, és ez világosan mutatja, hogy a cél az, hogy elkerüljünk mindenféle anyagi vagy erkölcsi károsodást, ami a kenyér és a bor színe valóban jelen lévő Jézust érhetné. Az instabil kajak és a sokak által látogatott hegycsúcs így nem tűnik alkalmatlannak.

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció által 2004-ben kiadott utasítás, amely a Vatikánban a liturgiával foglalkozik, még hozzáteszi, hogy a megszentelt helyen kívüli, máshol történő misézéshez szükséges a püspök felhatalmazása, akinek az a feladata, hogy felmérje egy ilyen „lépés szükségességét”. Ebből megértjük, hogy népszerűségük ellenére a szabadtéri miséknek valóban veszélyhelyzetre kellene reagálniuk, például olyan esetben, amikor lehetetlen egy kötelező ünnepnapon részt venni egy templomi szentmisén, vagy meg kell áldoztatni egy haldoklót. Az Egyház történetében sokszor fordult elő ilyen helyzet olyan papoknál, akiket bebörtönöztek vagy azoknál, akiket megakadályoztak, hogy szentmisét mutassanak be.


közzétéve: 2022-07-13
fordította: Hegedüs Katalin
fotó: SJMV Jeunes
Aleteia
forrás: katolikus.ma/barhol-celebralhato-a-szentmise/