Ismerjük meg a 7 nőt, akiket a szentmisében, az eucharisztikus imában említenek
Az átváltoztatás után a pap gyakran megemlíti ennek a hét női szentnek a nevét. Amikor a pap kiválasztja az eucharisztikus imát (amit római kánon néven is ismerünk), lehetősége van, hogy az átváltoztatás szent szavai előtt és után szentek rövid névsorát olvassa. Ez egy ősi névsor, amely keveset változott az évszázadok során.
Az első névsor kiemeli Szűz Máriát, Szent Józsefet, a 12 apostolt és a korai egyház 12 másik szentjét. Majd az átváltoztatás után a pap 15 további szent nevét olvassa, akik közt 7 női szent van.
A nevük: Felicitász, Perpétua, Ágota, Lúcia, Ágnes, Cecília és Anasztázia.
Kik ezek a nők, akiket az egyház kiválasztott, hogy megemlítésre kerüljenek a szentmisében, amit gyakran a keresztény élet forrásának és csúcspontjának nevezünk?
A diavetítés indításához kattintson ide
Szent Felicitász fiatal, várandós rabszolgalány volt a 2. században. A rómaiak perbe fogták keresztény hite miatt, és arra ítélték, hogy Szent Perpétuával együtt amfiteátrumban, cirkuszi játékok áldozataként haljon meg.
Szent Perpétua karthágói nemesasszony volt, aki nem volt hajlandó keresztény hitét megtagadni, és ezért ugyanabba a börtönbe vetették, mint Felicitászt. Halála napjáig naplót vezetett mindarról, amin keresztülment. E beszámoló a szent halála után még évszázadokon át népszerű maradt.
Szicíliai Szent Ágota fiatal leány volt, aki a 3. században élt, és már fiatalon Krisztust választotta vőlegényének. Megvádolták, hogy keresztény, és börtönbe vetették. Többszöri kínvallatáson esett át, amíg végül meghalt. A korai egyházban nagy tiszteletben részesítették.
Úgy hitték, hogy halála után egy évvel az ő közbenjárása védett meg egy itáliai várost a vulkánkitöréstől.
Szent Lúcia a 3. században született, és már igen fiatal korban Krisztusnak ajánlotta szüzességét. Anyja azonban nem tudott erről, és elrendezte, hogy férjhez adják, Lúcia a magánfogadalma miatt megtagadta ezt, és az a férfi, akivel házasságra kellett volna lépnie, feljelentette őt a kereszténység vádjával.
Szörnyű mártíromságot szenvedett, kivájták a szemeit, mielőtt megölték volna. Tisztelete rohamosan terjedt egész Európában, különösen Skandináviában.
Római Szent Ágnes gazdag és tekintélyes szülők gyermeke volt a 4. századi Rómában. Ő is Istennek szentelte magát, és elutasította a házasságot. Emiatt és keresztény hite miatt ítélték halálra 12 éves korában.
Nevének jelentése „bárány”, és ünnepén a pápa minden évben megáld két bárányt. Gyapjukat Nagycsütörtökön nyírják le, és ebből készítik a palliumot, amit az újonnan kinevezett metropolita érsekek viselnek a vállukon.
Ágneshez, Lúciához és Ágotához hasonlóan a 2. században élő Szent Cecília is nemesi származású lány volt, aki Istennek ajánlotta szüzességét. Házasságra kényszerítették, de őrangyala megvédelmezte, segített megőrizni tisztaságát. Végül vértanúhalált szenvedett keresztény hitéért.
Zenetudása miatt széles körben tisztelik a zene védőszentjeként. Úgy mondják, gyakran hallotta a mennyország zenéjét.
Szent Anasztázia római özvegyasszony volt a 4. században. Férje halála után életét a jótékonykodásnak és keresztény hite gyakorlásának szentelte. Diocletianus korában, a keresztényüldözések alatt ölték meg hitéért.
Ünnepe eredetileg december 25-re esett, ezért minden karácsonykor szokás volt szerény keretek közt megemlékezni róla.
Aleteia
fordította: T. Nagy Edit
fotó: Wikipedia
forrás: zarandok.ma/ismerjuk-meg-a-7-not-akiket-a-szentmiseben-az-eucharisztikus-imaban-emlitenek/
