Bosco Szent János megmondja a tutit

Don Bosco[1] nemcsak nagy lélek volt, de rendkívüli bölcsesség is jellemezte. Megéri hát találkoznunk e szent belső gondolataival.


Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni.

Helyezzük magunkat Isten kezébe. Imádkozzunk és minden sikerül.

Semmi lazítás! Ne fáradjunk el a jóban, velünk az Isten!

Biztosan jó lesz minden tettünk, ha Isten jelenlétében tesszük.

Járjatok a földön, lakjatok az égben. Ha a szeretet irányít, megtalálod minden számításodat. Az ima olyan, mint a fegyver, amikor veszélyben vagyunk legyen mindig kéznél. Légy vidám és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni.

A legnagyobb kincs Isten kegyelme.

Tegyetek jót feltűnés nélkül. A viola rejtett virág, de az illatáról rá lehet ismerni.

Viseld el mások hibáit, ha azt akarod, hogy a tieidet is elviseljék.

Ne jöjj zavarba, akiben Isten él, mindene megvan.

Az engedelmesség biztosít bennünket, hogy Isten akaratát tesszük.

Istenre hittel gondolj, felebarátodra szeretettel, magadra alázatosan. Ne találj kibúvót hibáid alól, inkább javulj meg.

Egy szerény képességű, alázatos és erényes ember sokkal több jót tesz, mint egy büszke okos.

Ne szalasszunk el egy alkalmat sem, amikor Isten lehetőséget ad a jóra. Ne vesztegessétek az időt, tegyetek nagyon sok jót, ezt nem bánjátok meg soha sem.

A bölcsesség az a művészet, amely segít kormányozni akaratunkat.

Istenről tisztelettel szólj, felebarátodról úgy, ahogy magadról szeretnél hallani, magadról vagy alázatosan, vagy sehogy.

Aki alázatos és kedves, azt mindig szeretni fogja mindenki:Isten is és az emberek is.

A segítség felülről jön. Nagyon mélyre kell szállni, hogy kiérdemeljük. Minél mélyebbről kezdünk, annál magasabbra érünk. Egyedül a jótettek készítenek nekünk helyet ott fent az égben.

Az irgalmasság tetteivel bezárjuk a pokol kapuját és megnyitjuk a mennyországét.

A kísértésekben hívd az őrangyalod segítségét. Szívesebben segít, mint te fogadod az Ő segítségét.

Ne tartsd barátodnak azt, aki sokat dicsér.

Aki nem él békében Istennel, magával, az mással sincsen békében. Akinek lelkiismerete békében van, nagy kincset bír.

Akkor leszel igazán boldog, ha mindenkivel jóban vagy, szereted barátaidat, könnyezel a sírókkal, nem irigyled más boldogságát, jót teszel mindenkivel és senkivel sem rosszat.

A vallás megvigasztal minden nyomorban, elviselhetővé teszi a csapásokat, biztosítja a boldogságot földön és mennyben.

Ha a jókkal jártok, garantálom, hogy az égbe juttok. Az ellenkezője is igaz.

A jótetthez kell egy kis bátorság és egy kis önmegtagadás vállalása is.

Ha a szívben nem székel Isten békéje, szorongatott, nyugtalan, nem tűri az engedelmességet, a semmiért is felizgatja magát, és úgy véli, hogy minden rosszul megy. Járjátok az erény útját és szívetekben mindig béke lesz.

Gondold meg, hogy csak a jótett tesz boldoggá.

Az igaz katolikus bosszúja a megbocsátás, és az imádság azért, aki megbántotta.

Bűnbánati tettek helyett inkább engedelmeskedjetek.

Isten a nagy ajándékait a csendben osztogatja. Jaj annak, aki munkájáért a világ elismerését várja. A világ rosszul fizet és mindig hálátlan.

Ebben az életben sok tövisünk van, a másikban rózsából lesz sok.

Ha nincsen egy barátod, aki figyelmeztet a hibáidra, fizess meg erre egy ellenséget.

Ha javakat gyűjtünk, a Gondviselés elhagy bennünket.

Viselj el mindent, amivel a bűnt meg lehet akadályozni.

A szeretet leleményes: mindig tud mit dicsérni.

Isten kegyelme után a legnagyobb kincsünk az egészség.

Legyetek biztosak, hogy nagyon szép nap lesz számotokra, amikor jótettel győztök le egy ellenséget, aki ezáltal barátotok lesz.

Mária a kegyelem révén mindenható. Ezért kell kérni segítségét,hogy legyőzhessük lelkünk ellenségeit.

Amikor lemond valaki akaratáról, nagy dolgokra képes.

Egy fiatal legszebb dísze: a szerénység, az alázatosság, az engedelmesség és a szeretet.

Számomra sokkal értékesebb egy kitartó erény, mint egy rendkívüli kegyelem.

Bosco Szent János


„A legértékesebb, ha jót teszünk, ha mindig vidámak vagyunk, és hagyjuk a verebeket csiripelni.”

Bosco Szent János szavai ezek, akit a nagyvilág leginkább Don Boscoként ismer. Don Bosco a XIX. század Néri Szent Fülöpje, a Szalézi rend alapításával és sok ezer kallódó fiatal megmentésével írta be nevét az egyháztörténelembe. Zivataros történelmi idők szentje volt, életét kezdetben a meg nem értés és üldözés, majd idős korára a betegség tette nehézzé.

Sokaknak nem tetszett a férfi, aki az utcagyerekekben embert látott, aki a fiúk hangos zsibongásából a derűt és szeretetet hallotta meg. Meg kell ölni, tébolydába kell zárni, hisz őrült, és veszélyes, aki a mai világban a verebek csiripelését félti. Igen, Isten szentjei őrültek és veszélyesek e világ számára. Őrültek, mert alámerülnek a mocsokba, kezüket nyújtják a kitaszítottnak, vállalják a megvetést és a gúnyt.

Útjaik másfelé kanyarognak, a hamis útjelzőket nemcsak elkerülik, hanem ki is döntik azokat. Veszélyesek, mert nem kizsarolható, megvezethető tömeget látnak, hanem embert. Az Isten képmását. Aki képes dönteni jó és rossz között. Aki felismeri a férgeset és elveti azt, és akinek iránytűjét a lelke és tiszta tudása alkotja.

Nagyon veszélyes az ilyen ember, aki többet tud két csavar egymásba hajtásánál, és tovább lát a bevásárlóközpontok talmi csillogásánál. Don Bosco ilyen embereket nevelt: tevékeny, dolgozni szerető, tiszta és egyszerű nőket és férfiakat. Nincs is más módja, hogy felülemelkedjünk a világ szennyes áradatán. Csak akkor fog újra egészségesen létezni a nemzet, ha tagjai egyenként felismerik magukban az Úr képmását.

Bosco Szent János!
Kérünk, járj közbe, hogy elmúljon szemünk homálya, hogy őszinte legyen a reményünk Krisztusban és merjünk hinni a csodákban!
Mert a csodák léteznek.

Don Bosco esti imája

Imádlak, Istenem, és szeretlek tiszta szívemből!
Köszönöm, hogy megteremtettél, hogy katolikus kereszténnyé tettél, s hogy ezen a napon megtartottál!
Bocsásd meg a nap folyamán elkövetett rosszat, s ha valami jót cselekedtem, fogadd el azt!
Őrizz engem a pihenés alatt, és szabadíts meg a veszélyektől!
Kegyelmed legyen mindig velem és szeretteimmel!
Ámen
Fohász

Mária, Keresztények Segítsége!
Könyörögj érettünk!
Ámen





[1]Bosco Szent János, eredeti teljes nevén Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna olasz katolikus pap, a Szalézi Társaság férfi szerzetesrend megalapítója. Gyakran csak Don Boscóként emlegetik.
Élt: 1815.08.16 – 1888.01.31.



források: romaikatolikus.blogspot.hu/2017/04/bosco-szent-janos-megmondja-tutit.html
hitvallas.hu/index.php?t=r&r=3&c=250





„Don Bosco lett” - Bosco János pappá szentelése

Május 26-én, Néri Szent Fülöp ünnepén Bosco János Torinóba ment lelkigyakorlatra a missziós atyák házába, hogy felkészüljön a pappá szentelésre.


Lelki vezetője tanácsára ezekben a napokban sokat elmélkedett a Zsoltár szavain: „Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve.” Visszapillantva elmúlt éveire, csodálatos módon az ő kezei, mióta Margit mama imára kulcsolta, tiszták maradtak.

Egy füzetbe följegyezte magának: „A pap nem megy egyedül a mennyországba, de a pokolba sem. Ha jót tett, a megmentett lelkekkel kerül a Paradicsomba; ha rosszat tett, és botrányt okozott, az örök kárhozatra kerül mindazokkal, akiket botrányos életével az örök kárhozatba rántott magával. Ezért határozottan arra törekszem, hogy a következő jófeltételeket megőrizzem.”

Itt leírja azokat az alapvető feltételeket, amelyeket akkor tett, amikor a papi ruhát magára öltötte:
  1. Soha nem sétálok, kivéve, ha arra sürgős szükség van, ha beteget kell látogatnom, vagy hasonló esetben.

  2. Időmet a legszigorúbban kihasználom.

  3. Szenvedek, dolgozom, és megalázom magam, ha a lelkek megmentéséről van szó.

  4. Szalézi Szent Ferenc szeretete és szelíd nyájassága vezessen minden dologban.

  5. Az étellel, amit elém tálalnak, mindig megelégszem, csak ne legyen az egészségre ártalmas.

  6. A bort csak vízzel keverve iszom és csakis mint orvosságot, vagyis csupán amennyit és amikor az egészségem megkívánja.

  7. A munka hatalmas fegyver a lélek ellenségeivel szemben; ezért testemnek éjszakénként öt óránál több pihenőt nem engedek. Napközben és különösen ebéd után nem fogok pihenni. Csak betegség esetén teszek ez alól kivételt.

  8. Naponta bizonyos időt elmélkedéssel és lelki olvasással töltök. A nap folyamán meglátogatom a legméltóságosabb Oltáriszentséget, vagy imádkozom a tiszteletére. Szentmisém után egy negyedórányi hálaadó imát mondok.

  9. Nőkkel sohasem társalgok, kivéve ha gyóntatnom kell őket, vagy más lelki szükségből.
1841. június 5-én a torinói érseki kápolnában Bosco János fehér albában az oltár elé borul. Az orgona méltóságteljes hangja kíséri a gregorián éneket. A kápolnában lévő papok, teológusok a Mindenszentek Litániáját éneklik, és az egyház nagy szentjeihez könyörögnek: Péterhez, Pálhoz, Benedekhez, Bernáthoz, Ferenchez, Katalinhoz, Ignáchoz… János sápadt arccal a pillanat meghatottságától áthatva fölkel és letérdel az érsek lábai elé. Luigi Fransoni a Szentlelket hívva, fejére teszi kezét és pappá szenteli.

Pár perccel később az érsekkel együtt Bosco János elkezdi első szentmiséjét. Don Boscóvá lett.

„Az első szentmisémet – amint leírja – Assisi Szent Ferenc-templomában mutattam be, Don Giuseppe Cafasso, kiváló jótevőm és igazgatóm volt a kézvezetőm. Szülőfalumban is nagyon vártak rám, Szentháromság vasárnapja volt, már hosszú évek óta nem volt újmise a faluban. Mégis úgy gondoltam, hogy Torinóban, az őrangyal oltáránál, minden külsőség nélkül mutatom be. Az volt életem legszebb napja. Amikor a pap az elhunytakért imádkozik, hozzátartozóimra, jótevőimre gondoltam, különösen Don Calossóra, akit mindig nagy és jeles jótevőmnek tartottam. Jámbor hiedelem, hogy az újmisés pap kérését Isten meghallgatja. Égő vággyal szavaim erejét kértem a lelkek javára.”

A második újmisés szentmiséjét Don Bosco a Szűzanya szentélyében, a Vigasztaló Szűz templomában (Consolata) mutatta be. Amikor felemelte szemét, a magasban a csodálatosan ragyogó Asszonyt látta, aki 17 évvel ezelőtt álmában szólt hozzá: „Légy alázatos, erős és szilárd”. Don Bosco mindig ezt akarta tenni. Most következett el számára az idő, amikor „mindent meg fog érteni”.

„Kedden – írja Don Bosco emlékirataiban – Chieribe mentem, és Szent Domonkos templomában miséztem. Még akkor élt régi tanárom, Don Giusiana, s atya szeretettel várt. Az egész misém alatt sírt a meghatottságtól. Azt a napot vele töltöttem, s azt méltán a mennyei boldogság napjának nevezhetem.

Szerdán a város főtemplomában – Chieri dómjában – mutattam be a szentáldozatot.”

A következő csütörtökön, Úrnapján teljesítette földijei kívánságát és a szülőfalujában misézik. A harangok hosszan hívogatták az embereket. Ott volt mindenki a hatalmas templomban. „Szeretettel vettek körül – emlékszik vissza Don Bosco –, és velem együtt mindenki elégedett volt.”

A kisgyermekek tágra nyílt szemekkel és figyelmesen hallgatták, hogy ez a pap egy kis bűvész volt. A nagyobbak úgy emlékeznek rá, mint játszó- és iskolatársukra vagy barátjukra. Az idősek gyakran látták a közeli dombokon, hogy mezítláb, könyvvel a kezében őrizte a jószágot.

Azon az estén a családjában pihent meg az ifjú Don Bosco. Amikor egyedül maradt édesanyjával, Margit mamával, ezeket a felejthetetlen szavakat intézte hozzá: „Pap lettél, szentmisét mondasz; mostantól fogva tehát közelebb vagy Jézushoz. Én nem olvastam a könyveidet, de jól jegyezd meg, hogy elkezdeni a misézést annyit jelent, mint elkezdeni a szenvedést. Ezt nem veszed észre azonnal, de lassan rájössz, hogy édesanyád igazat mondott. Biztos vagyok benne, hogy amíg élek, de holtom után is, naponta imádkozni fogsz értem, és én megelégszem ezzel. Ezentúl csak a lelkek üdve legyen előtted, és miattam ne aggódj.”

Szentéletű, nagyszívű anya volt! Margit mama legfőbb jutalma mégis az lesz, hogy az erényeket, amelyeknek csíráit ő ültette el fia szívébe, csodálatosan növekedni láthatja.


források: G. Lemoyne: Boldog Bosco János I.
Teresio Bosco: Don Bosco új életrajza
szaleziak.hu/article.php
facebook.com/groups/110801892320724/-permalink/-5727323987335125






Bosco János halálára

Ez a festmény annak az alkalomnak az emlékére készült, hogy 1988-ban, Bosco Szent János halálának századik évfordulója alkalmából II. János Pál pápa Torinóban és környékén tett apostoli útja során Chieribe is ellátogatott.


A pápa 1988. szeptember 3-án, egy szombati napon járt itt, amikor a szeminaristák és fiatal szerzetesnövendékek találkozóját tartották a chieri dómban.

A kép középső tábláján Szent II. János Pál pápa és Bosco Szent János sétál kedélyes beszélgetésben. Don Bosco feltűrt ujjú reverendában van, jobb könyöke a pápa könyökéhez ér, míg balkezével egy kisfiú rózsafüzért tartó kezét érinti.

A Szentatya megnyilvánulásai a Don Bosco iránti szívből jövő lelkipásztori és a személyes szimpátiájából és hálájából fakadtak. Csodálta őt, mint a Szentlélek ajándékát az egyházban.

Meg volt győződve Don Bosco prófétai nagyságáról, melyet a fiatalok iránti szeretettel összhangban élt meg, csodálta eredeti hitre nevelési módszerét, az oratórium művét, érzékenységét a munka világa iránt, nyitottságát a laikusok és a nők elhivatottsága terén, az egyetemesség merész értelmezését, a legkisebbek, a szegények és a munkásosztály iránt érzett szeretetét.

Különösen szerette hangsúlyozni Don Bosco erős odaadását Mária, az egyház segítője iránt a nehéz időkben.


forrás: facebook.com/groups/110801892320724/user/-100000325830955/





„Hová-hová Don Bosco?”

Élete utolsó hónapjaiban Don Bosco alig tudott járni.

Néha sétált az udvaron. Akik látták, kérdezték tőle:

- Hová-hová Don Bosco?

- A paradicsomba - volt a válasz


A kép közvetlenül a halála után készült.
Torino 1888. Január 31-én.




impike